Itt vagy:Drago Boroja - Beszámolója

Drago Boroja - Beszámolója


Belgrád, 2011. július 3.

 

Kinéztem magamnak a Bükki Hegyi Maratont!”

 

Az utolsó hat víkenden hat maraton, ezt mondja a naplóm. Ha jól végig nézem ez nem is olyan „nagy” teljesítmény, főleg ha vissza gondolok a 2000 .évi, belgrádi órás futásomra, ahol egy nap alatt 5 maratont futottam. A tervem szerint tíz hét alatt tíz maratont szeretnék teljesíteni. Nem tartozom az ultramaratoni futók közé, de ez most igy jött ki.

A miskolci maraton a hegyi kategóriába tartozik Észak-kelet Magyarországon. Mivel Miskolc útba esik Lengyelország felé, ahol tervezem még négy maratonon futni, kinéztem magamnak, hogy jó lenne a Bükkben is rajthoz állni.

A Bükki Hegyi Maratont már 19.-ik alkalommal rendezték meg. A rendezés tehnikai szempontbol kitűnő volt, amire egy maratoni futónak szüksége van minden, rendelkezésünkre állt, sátrak, padok, célkapu, útjelzések a terepen. Sajnos a jelzésnél becsúszott egy kis baki, mivel egy helyen eltévedtünk és kb. 2 km-t ráhúztunk a távra.

Drago Boroja

Külön köszönettel tartozom Sárközi Árpádnak, a www.somaraton.org.rs szerkesztőjének, aki segített a versenykiírás lefordításában és a szervezőknél ingyenes szereplést is biztositott számomra.

Igazán szívélyes fogadtatásban volt részem. Bár magyarul nem beszélek, gyenge angol tudásommal is sikerült megértetnem, hogy szeretnék ott aludni a versenyközpontban. Mivel ott a helyszínen szállási lehetőség nincs, egy erdei faházat ajánlottak fel, melyben ágyak nem voltak, de feltaláltam magam, összeraktam egy pár kibélelt széket és a hálózsákomban egészen jó konfortot csináltam. Mielőtt álomba merűltem volna, élveztem a szép erdei környezetet egy üveg sör mellet de lehet hogy volt ott két üveg is.

A hegyi maratonnak négy távja volt: ultramaraton (50 km), maraton, félmaraton és minimaraton.

Változatos terepen futottunk, volt aszfaltos, köves és földes út is. Az első 24 km –ig általában csak fölfelé haladtunk, majd jött a lefelé menet, ahol nagyon kellet vigyázni, mert az út az egész éjszaka zuhogó eső miatt sáros és síkos volt. A futás alatt jócskán kifáradtam, de nem álltam meg sehol, mivel a hőmérséklet nem volt több mint 10-12 Celsius-fok és a vizes-nedves póló nem igen keltet volna kellemes érzést a testemnek. Ki gondolná hogy ilyen szélsőséges időjárás is lehet a júliusi időszakban? Élveztem a futást az erdei környezetben még igy is, hogy nem volt szép időnk. Az járt a fejemben, hogy még ilyen időjárási körülmény is jobb a futáshoz, mint, ha 30 -35 Celsius-fok lett volna.

Amikor átértem a célvonalon, azt mondták hogy a korcsoportomban első vagyok.... igaz később megtudtam, hogy egyedül is voltam, no és akkor mi van? Újra legyőztem magamat! A verseny után közös ebéd volt „magyaros” pörköltel, söröztünk, jó hangulatban csevegtünk. Ezek után újra vonatra szálltam és irány Lengyelország, négy átszállásal, Szlovákián keresztűl...

 

Boroja Drago (Szerbia)